|
2021. május 28., péntek
Amikor a kora reggeli órákban felébredtem, a kegyelmekben gazdag Gyermek Jézus állt előttem. Sugárzó fehér köntöst viselt, rajta vörös liliombimbókkal. Göndör haja aranylóan fénylett. Fény sugárzott Belőle az egész szobán keresztűl. Az Úrtól ezenkívül finom, arany fénysugarak áradtak. Feje körül fénykoszorút volt, benne egy trifólium. A kis Jézus kezében egy Bibliát tartott. Felismertem, hogy ez az én Vulgatám, amely otthon van. Amint az Úr kinyitotta a Bibliát, egyidejűleg a köntösén lévő liliombimbók kinyíltak és virágba borultak. Szép volt ezt látni. Rám nézett, és azt mondta: „74. zsoltár!” Aztán a kis Jézus egy másik nyelven imádkozott, amelyet sajnos nem értettem. Azonban nem latin volt. Sok szót tartalmazott a „ch”-val. A Gyermek Jézus bennsőségesen imádkozta a zsoltárt. Amikor a Mennyek Királya befejezte a zsoltárt, becsukta a Biblia könyvét, félretette, és karját fölém tárta. Azt mondta: „Ne feledd megbízatásodat! Sok emberrel fogsz beszélni. Tégy mindent úgy, ahogy mondom. Hagyjad azokat az embereket, akik a saját érdekeiket követik!” Személyes közlés következett. Megkérdeztem a Kis Jézust, hogy valóban gyakorolta-e a judaizmust életében, olvasta-e a Tórát, és ismerte-e a imaszíjakat. Igennel válaszolt. A kegyelmekben gazdag Gyermek Jézus megáldott engem, majd eltűnt.
|
74. zsoltár
1Tanítóköltemény Ászáftól. Miért vetettél el teljesen, Isten, miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen? 2Emlékezzél meg közösségedről, amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél! Örökségedről, a törzsről, amelyet megváltottál, Sion hegyéről, amely lakhelyed lett. 3Menj fel az ősi romokra: a szentélyben mindent feldúlt az ellenség! 4Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged, győzelmük jeléül kitűzték jelvényeiket. 5Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét lengeti a sűrű erdőben. 6Minden ajtaját kidöntötték, baltával és bárddal rombolták. 7Lángba borították szentélyedet, neved hajlékát földig meggyalázták. 8Azt mondták szívükben: „Rohanjuk le őket együtt!” Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban. 9Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk, és nincs már köztünk, aki látna. 10Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged, örökké gyalázza az ellenség nevedet? 11Miért vonod vissza kezed és tartod öledben jobbodat? 12Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva, aki szabadulást szerzett a föld közepén. 13Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad, a sárkányok fejét a vizekben összetörted. 14A Leviatán fejeit összezúztad, eledelül adtad a tengeri szörnyeknek. 15Te fakasztottál forrásokat, patakokat, te szárítottad ki az bővizű folyókat. 16Tied a nappal és tied az éjszaka, te hoztad létre a napot és a csillagokat. 17Te szabtad meg a föld minden határát, te teremtetted a nyarat és a telet. 18Emlékezz meg arról, hogy az Urat ellenség szidalmazza, és egy oktalan nép gyalázza nevedet. 19A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak, szegényeidről ne feledkezzél el végleg! 20Tekints szövetségedre, mert tele van az ország minden zuga az erőszak sátraival. 21Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott, hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő! 22Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet! Emlékezz meg a gyalázatról, amellyel egész nap illet téged az esztelen! 23Ne feledd el ellenségeid lármáját; szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!